Metzinger Péter: Tömegszabadság / Tűzoltó Teátrum
Még a jogtudományok évezredes történetében is ritka, hogy a jogi diskurzus színpadra kerül, a magyar jogirodalomból ez lesz (talán) a második alkalom (az első Eörsi Gyula Unifying the Law című színdarabja volt). Metzinger Péter az Allegro Barbaro című, eredetileg tudományos dialógusát Puzsér Róbert ötletére írta át kétfelvonásos színpadi antidrámává.
Program
A demokratikus jogállam – mint a démosz kockázatközössége – a szabadság esztétikája, a társadalmi élet egy lehetséges, a kíméletlen őszinteségében szép, de nem a jó, nem is az igazságos formája. A mű – a demokrácia logoszát és mítoszát ütköztetve – egyszerre szól a kortárs magyar társadalom aktuális politikai berendezkedéséről (annak nyűgével és nyavalyáival együtt) és a nyugati demokrácia évezredek óra változatlan, filozófiai alapkérdéseiről.
Ezt a permanens modernséget fejezi ki, hogy a színpadon az athéni bölcselet első klasszikusa, Szókratész által feltett kérdéseket a rendszerváltás utáni magyar társadalom szimbolikus alakjai válaszolják meg: a baloldali professzor, a liberális mérnök és a konzervatív főorvos, valamint a fiatal doktoranda. Beszélgetésükben a szereplők következetesen – és egymás érveire olykor indulatosan, de jobbára mégis nyitottan reagálva – veszik sorra a demokrácia feltételeit, és vizsgálják meg, hogy azok a 2010 utáni Magyarországon teljesülnek-e.
A demokrácia egyszerre hétköznapi és életbevágó témájáról mindenkinek megvannak a maga hiedelmei, elvárásai; az előadás célja, hogy a nézőket – mint szabad és ezért felelős választópolgárokat – mindezek tudatosítására inspirálja.A demokrácia ugyanis mindig mi vagyunk, írók, színészek, rendezők, kritikusok és nézők együtt, egymásra utalva, és a demokrácia csak akkor működhet jól (vagy legalábbis nem rosszul), ha egyrészt mindannyian beletesszük a magunk őszinte szellemi teljesítményét, másrészt ha hajlandóak vagyunk megérteni (megpróbálni megérteni) a többieket. Nem a megválasztott politikusok szidalmazása, hanem ez az empatikus, polgári aktivitás az a sarokkő, amelyre a demokrácia alapozható, hisz a demokrácia célja a társadalmi dráma elkerülése, megelőzése, lecsendesítése, kezelése. Vagy tessenek inkább forradalmat csinálni!
Szereplők:
Balogh, a jogtörténet professzora: Szécsi Dávid
Doktoranda, fiatal jogász: Csizmadi Fruzsina
Szabadi, szigorú mérnök: Pusztai Mór
Szókratész, görög filozófus: Kálmán Barnabás
Rendező: Forgács Péter
Előadás hossza: 70 perc szünet nélkül + 30 perc beszélgetés
Korhatár: 16+